Gb
Previous
A szuperkombináció
2017. július 12. (Sze) , Marosffy Dániel

Idén június 18-án volt megrendezve a Vértesboglár Adventure, ami még Pálfi Tóni ötlete volt, azóta az Ő emlékversenye lett.

A harmadik alkalomra újrarajzolt térképpel és kicsit újragondolt feladattal várta a résztvevőket a szervező gárda. Na meg egy csomó hajtogatási feladattal, mert a Vértes nagy részét nem lehet egy kis lapra besűríteni. (Persze lehetett – minden csapat kapott egy áttekintő térképet is, csak azon meg a finom részletek voltak olvashatatlanok.)

Hagyományosan a bringás adventure versenyek azt az alap koncepciót használják, hogy adott idő alatt ki tud több pontértéket gyűjteni a terepen kihelyezett, nem egyforma értékű pontokból. Útvonal, pontsorrend, pontok kiválasztása aztán a csapat feladata – szabadság van és kaland. Csak célba kell érni időben, mert a késés pontlevonással jár. Idén az alap koncepció kísérleti jelleggel azzal lett kiegészítve, hogy bizonyos pontok egymás utáni felfűzése jutalompontokat jelentett.

A versenyen az 5 órás szintidejű „távon” Bedő Csaba és Rózsa László alkotta páros ért el egyedül 1000 feletti pontértéket, végigcsinálva az összes kombinációs feladatot, azoknak a maximális jutalompontjait összegyűjtve, ezt a küzdelmet követhetjük most végig. (A cikk végén található egy link a térképhez, ott a kódok alapján nyomon lehet követni az útvonalat)

Rajt előtti készülődés közbeni gondolatok:

- Lászlókoma, te mit gondolsz? Meg kellene próbálni az összes kombinációt megcsinálni. Elég sok plusz pontot jelent, és ha arányaiban ezzel többet lehet szakítani, akkor megérné... - Igen, menjünk rá az összes kombinációra. Csak előbb lássuk meg a térképet és a pontértékeket. - Jó, akkor majd leülünk ide a padhoz és átgondoljuk. Mondjuk 5 szakasz lesz így, 5 óra van rá, szóval követhető lesz a haladás a szakaszokhoz képest. - Állítok majd visszaszámlálást is meg ébresztőt is a telefonon, hogy időben visszaérjünk.

Rajt – A szakasz

Az első kombináció lényege az volt, hogy a rajt után az „A” pontot kell fogni először 140 pont jutalomért.

- Na gondoltam. A 4 kombinációs pont a terep négy sarkában és nem is olyan sorrendben, hogy körbe lehessen menni, hanem inkább átlósan kell szelni a hegységet. - Ja! Ez fájni fog, de csapjunk bele! Amúgy is keveset érnek a pontok. Menjünk, aztán majd menet közben kitaláljuk a taktikát a következő szakaszokra.

L: Nehéz volt olyan útvonalat találni az A pontra, ami pontértékben megközelítette volna a jutalom értékét. Nagyon nem volt mit trükközni, vagy át a hegyen, vagy végigmegyünk az országúton körbe. Ez utóbbit választottuk. Ha nem lett volna irgalmatlan szembeszél gyakorlatilag végig, még jó is lett volna. De így váltott vezetéssel is nagyon kimerítő volt – szerencsére volt még hátra 4 óra, ami alatt tovább lehetett magunkat gyilkolni.

Cs: Nagy szélben bátor volt rávállalni az „országutizásra”, de így legalább nem veszítettünk sok időt a tervezgetéssel, mert volt lehetőség (konkrétan majd egy óra) kitalálni menet közben a további négy órát. Ennek megfelelően hamar el is ment az első óra mindenféle izgalom nélkül, megbeszélve a taktikát, és a kritikus pontokat.

- Itt a pont! - Idő? - Mínusz 10 perc. - Az jó. Akkor jöhetnek a hegyek!

A – B szakasz

- 37-40-43-45-42-B? - Nem lenne érdemesebb a 38-ast is beszorítani? - Á! Plusz mászás és majd a C-D szakaszba tesszük bele, akkor is ott fogunk menni valahogy. - Oké, legyen így.

L: Nekem ezen a szakaszon kicsit alkalmazkodni kellett a nagyobb léptékhez, mert az első szakaszon én navigáltam az áttekintő térkép alapján. Meg tartalékolni az erőmet a felfeléken, hogy a végén is bírjam a gyorsabb ütemet, mert olyan még sosem volt, hogy kényelmesen érkezzek a célba. Azért megszenvedtem rendesen a faluból való kimászással a 40-es pontra menet és meglepően jól ment a 43-as után, felfelé a völgyben. Végül a B pontra menet a lejtőzés is helyre rakott, kicsit tudtam regenerálódni.

Cs: Nagyon kellemes szakasz volt, sok heggyel, és egy überkirály lejtmenettel. Szép helyeken mentünk, és közben a taktikára is figyeltünk, s folyamatosan igazítottuk az erőnléthez. Fizikailag rendben is voltam, és még fejben is, azonban párszor megtréfált a térkép, van még hová fejlődni e téren! (Na persze nekem is, meg a térképnek is.)

- Jó volt ez a DH. Mennyi az idő? - Plusz 15 perc. Ez már majdnem félidő. - Húha, akkor kicsit siessünk a következő szakaszon. - Az aszfalton mindenképp tápolnom kell!

B – C szakasz

Itt két lehetőség volt, vagy a közeli pontok befogása után Vérteskozma felől át a hegyen, vagy lenn maradunk a pampán és küzdünk a széllel. Inkább a hegyet választottuk és reméltük, hogy nem győz le minket. Választott útvonal: 44-41-33-C

L: Azért kicsit legyőzött. Amikor a 33-as felé felkanyarodtunk az aszfaltról, kicsit begörcsölt a lábam és az emelkedő már nem a felső túratempó volt, hanem lassabb. Így ittam a töményebb izotóniásból egy nagyobb adaggal ( amit direkt erre kevertem ) és reméltem, hogy rendbe jön a lábam.

Cs: Ezen a szakaszon már megérződött az elmúlt majd három óra. Szegény László be is görcsölt, de azért még küzdött, egész jó tempót tudtunk menni. Bár ezen a részen fejben teljesen szétestem. Lehet nekem az agyam görcsölt be?!

- Hogy állunk idővel László? - Plusz 10 perc. - Na az nem rossz. Majd a visszaúton úgyis gyorsabbak leszünk.

C-D szakasz

- Aszfalt-31-34-38-D? - Jó. Csak ne menjünk gyorsan az emelkedőn, mert el fogok fogyni és van még egy nagyobb mászás és a végére egy komolyabb hajrá. - Ahol lehet, megyek neked elől és fogom a szelet.

L: Hát ez nem fog menni. Ismét ez a szembeszél a csákvári úton, Csabi hiába van már konstans mód elöl a gyors szakaszokon, a giant bar és a csoki valahogy nem segített energiát nyerni és az előző napi 50 kilis maratont is nagyon kezdtem érezni. Szerencsére Csabinál volt még gél, abból adott egyet és ezzel a következő emelkedőt valahogy túléltem. Bár miután elkapart a hátsó kerék holmi köveken, nem volt kedvem visszaszállni a nyeregbe, így inkább feltoltam a 31-es előtti emelkedő végéig a bringát. Lehet, hogy el kellene engedni a D pontot és ezzel együtt a D-Cél-ért járó 140 jutalompontot is?!

- Csabi ezt újra kell gondolni! Engem már nagyon kikészít a rossz terepen a felfelé mászás. Hagyjuk ki a 34-est és inkább kerüljünk az aszfalton. Az menni fog, addig is tudok frissíteni meg kicsit pihenni. - Jó, igyál rendesen!

Cs: Szépen-szépen kezdtünk elfogyni, László kicsit jobban, de én sem voltam friss. Nem esett már jól a hegymenet, így nem kellett sokat győzködni egymást, hogy igazítsunk a taktikán és hagyjunk ki két pontot. Mint utólag kiderült, szerencsénk volt a 38-assl, mert az oda vezető úton volt valami kerítés, ami miatt pluszba kellett még mászni! Na asszem ott ástuk volna meg a halógödrünket, mert nekem már vizem se volt. Szerencsére László tudta hol van az út mellett egy forrás.

- Bakker ennek már a fele sem tréfa. Kezdek nagyon elfogyni. Itt vagyunk az utolsó hegy aljánál (A Vitányvár felé vezető aszfaltos úton a hajtűkanyarban) és van még 70 percünk a célig.

- Akkor komám hagyjuk ki a 38-ast is és csapassuk a D-re. Viszont jó lenne valami kis víz. - Tudok egy forrást az út mellett, majd megállunk kulacsot tölteni.

Pont a forrásnál szólalt meg a jelzés, hogy már csak egy óránk van hátra. Még ugyan el kell jutni a pontig, de oda hamar oda lehet innen már érni.

L: Azért ez nem rossz, mert a célig nagyon lehet majd haladni, ha visszafelé az emelkedőn nem durrantom el a maradék puskaport. A lefelében aztán találkoztunk a Hidas duóval, akik épp pihentek, Adrival, akinek a vállán volt már egy lyukas belső és küzdött az emelkedővel, majd Lizán Petivel, aki nagyon kereste a csapattársát. Akit szintén láttunk kb. egy kilivel lejjebb telefonnal a fülén. Ők már mind visszafelé igyekeztek, mi meg még mindig távolodtunk a céltól. Kicsit elbizonytalanító érzés azért.

Cs: A D pontig a forrástól egy fokkal nyugodtabban tudtunk menni, mert nem álltunk vészesen rosszul az idővel. És a friss, hideg forrásvíz is feldobott. Na meg a ponton az utolsó gél, amit elfeleztünk, hogy mindketten „haza” bírjunk tekerni. Bár majdnem okafogyottá vált az egész, amikor egy kanyarban kis híján felkenődtünk a helyi Simson fan club két motorosára.

D-Cél szakasz

Ez a szakasz is 140 jutalomponttal kecsegtetett, ha a D az utolsó pont az útvonalban. - Akkor nincs más hátra, mint hátra arc és irány a cél.

- Igen. Van még 45 perc. De ha Adrit látjuk, akkor megkérdezem, hogy van-e neki elég innivalója. Ha nincs, akkor odaadnám neki a kulacsomat és osztozunk a maradék vizeden? - Felőlem nincs akadálya...

Cs: Ponton megnéztük mennyi az idő, egész jól álltunk, de tudtam, hogy felfelé egy erős, de nem végzetes tempót kell menni, hogy aztán lefelé kinyírhassuk magunkat. Be is álltam egy stabil tempóra, ami még vállalható volt. Nem mondom, hogy nem fájt, mert nagyon fájt, de jól éreztem magam, és reméltem, hogy Lászlót is tudom motiválni, aki már cefetül kivolt.

L: Azért az emelkedő fájt. Csabi elég jó tempót diktált, a büszkeségem azt mondta, hogy „nehogymár énrám kelljen várni”, de minden porcikám le akart volna ülni a padkára és csendben sírni.

- Vágjunk át ott, ahol tegnap a frissítő volt és akkor megspórolunk egy kis szinten. - Mi? Hol? Ja látom – oda a hajtűkanyarba lehet lemenni, az ugye? - Igen, az.

L: Ez rossz ötlet volt. Ez nem út, ezzel csak időt vesztettünk. Az elágazást sem találtuk meg pontosan és még tele is volt kidőlt fával. Na se sebaj, majd az aszfalton behozzuk.

Cs: Hát ez jó sz@r ötlet volt, meg hát a kivitelezés se volt jó, fejben nem voltam ott, így kicsit a nemlétező út mellé mentünk, majd áttúrtuk az erdőt, hogy egy nyakig érő csalánoson át visszaérjünk a hajtűkanyarhoz. Mindezzel eldobva vagy 2-3 percet. Ennek megfelelően már csak idegből is, de megrántottam a tempót, ami engem jól megölt, meg Lászlót is, viszont idővel nagyon jók lettünk. A mezőn már csak gurulni kellett.

L: Már a réten száguldottunk, kb 3 kilire a céltól, amikor kicsit átszámoltam magamban, hogy mennyi idő mehetett el a ponttól idáig. Kb. 15 perc a nyeregig, jövünk a lejtőn min. 40-as átlaggal, de kb. 10 km lehet a nyeregtől a célig, ami olyan 15 perc, nem kell nagy távolságot már leküzdeni. Jó, volt egy pár perces csúszás is

- Nézek egy időt már, mert szerintem nem állunk rosszul. - Jó, ezen nem múlik. - Basszus még van egy szűk negyed óránk. Laza tempóban is kényelmesen beérünk. - Akkor ne is teperjünk. Minek? - Hallod én adventure versenyen még soha értem célba késés nélkül!

Célban aztán kiolvasás, zsírosdeszka, innivaló, pihenés, és a többiekkel az útvonalak, választott kombinációk megbeszélése. Az eredményünk végül a jutalmakkal együtt 1020 pont lett 4:52:34 idő alatt. Ezzel sikerült elhozni az első helyet, tekertünk közben 95 kilit és volt az útvonalunkban 1750m szint is. Rajtunk kívül csak a Lizán Péter – Weiler Zsolt páros csinálta meg a szuperkombinációt, de ők időtúllépésért sok pontot veszítettek.

adventure

Fotó: Schőnvisky Ágnes

Eredmények

Térkép

Logo_general_mtbohu
Film
1 Április 1. Csopak
2 Április 2. Csopak
3 Április 8. Slovenij Gradec (SLO)
4 Április 9. Slovenij Gradec (SLO)
5 Április 22. Welten (A)
6 Április 23. Welten (A)
7 Április 29. Veszprém - Márkó
8 Április 30. Veszprém - Márkó
9 Július 22. Zebegény
10 Július 23. Zebegény
11 Augusztus 12. Nagybánya (RO)
12 Augusztus 13. Nagybánya (RO)
13 Szeptember 2. Pákozd
14 Szeptember 3. Pákozd
15 Szeptember 9. Miskolc
16 Szeptember 10. Miskolc
17 Szeptember 23. Cserszegtomaj
18 Szeptember 24. Cserszegtomaj

A 2016-os sorozat végeredménye az alábbi táblázatban tekinthető meg:

Excel

Korábbi évek: 2015 2014 2013, 2012, 2011