Gb
Previous
Hogyan kezdjünk tájbringázni? - Térképtartó és társai
2011. május 10. (K), Marosffy Dániel

A sorozat előző részében addig jutottunk, hogy megvan a célnak tökéletesen megfelelő kerékpár. Már csak használni kéne, de a mountain bike kezelésének technikáját nem fogom itt ismertetni, mivel mind a rendelkezésre álló terjedelem, mind az én témabeli jártasságom kevés ehhez. Biciklizni amúgy is mindenki tud, már valamennyire, így hát keressünk inkább könnyebb kérdéseket, például, hogy milyen egyéb tárgyi feltételei vannak a tájbringának.

 

Térképtartó

Ez az, ami az embernek kapásból eszébe jut. Vagy ha nem, akkor bárki könnyen beláthatja, hogy miért fontos, ha egyszer kimegy nélküle egy pályára: az ember keze foglalt, a térképet tehát vagy zsebre kell tenni, vagy azon keresztül fogni a kormányt, mindkettő tökéletes módszer arra, hogy pár átmeneten belül hulladékká gyűrjük, ráadásul így kiolvasni is igen nehézkes. Röviden, egy térképtartó minimum perceket spórol, de nem túlzás azt állítani, hogy már a pálya teljesítéséhez is nélkülözhetetlen.

A kínálatot áttekintve az egyik biztosan levonható következtetés, hogy ezek nem profi termékek, már a szónak abban az értelmében, hogy nem áll mögöttük komoly gyár, a piac egyszerűen nincs akkora, hogy nagy cégek figyelemre méltónak tartsák, ami egyébként kicsit furcsa is, mert ha mondjuk a Silvának megéri ilyen tasakokkal foglalkozni, akkor egy nem sokkal bonyolultabb kerékpáros verziót vajon miért nem dolgoznak ki? Na, mindegy, az ő veszteségük. Így ez a szegmens a barkácsoló kedvű amatőröké maradt, mindegyik tartó házilag készül, és ez még azokra is érvényes, amelyek profi terméknek tűnnek, de higgyük el nyugodtan, hogy Sven Nordenmark és Miroslav Rygl is otthon a garázsban gyártják saját kézzel piacvezető, minőségben és árban is igen magas színvonalat képviselő termékeiket.

Ebből persze az is következik, hogy térképtartót csinálni szinte bárki tud, sokan meg is próbálkoznak vele, ebből aztán igen változatos szörnyszülöttek származnak, kicsit olyan ez, mint az éjszakai tájfutásban a lámpák: akinek van hozzá affinitása, megpróbálja maga összerakni a tutit, majd pár próbálkozás után vagy árulni kezdi, vagy megelégeli az egészet és inkább vesz egy jól működő, bejáratott modellt. Kísérletező kedvűek minimum a következő attribútumokat tartsák szem előtt:

  • Legalább 21 cm-es méret, hogy a jellemzően A4-es térképeket ne kelljen többször is hajtogatni.
  • Kormányra kell tudni szerelni.
  • Forgatható legyen.
  • Kellően szilárdnak kell lennie, részben hogy ne rázkódjon menet közben, részben meg nem árt, ha az első esésnél nem törik ketté.
  • A lapot takarja valami fólia, különben a térképet elragadja az ellenszél, illetve megázik, esetleg sáros lesz.

Legjobb egyébként szemrevételezni párat az alábbiak közül és azokat másolni. Íme az ismertebbek!

Nordenmark

Minden térképtartók őse, talán az első komoly márka, amely karrierjét a sítájfutásban kezdte még a 80-as években. Később, annak ellenére, hogy Svédország sokáig arisztokratikusan távol tartotta magát a feltörekvő kerékpáros szakágtól, Sven Nordenmark ráérzett a kiaknázatlan piaci résre és meglevő, sítájfutó modelljeit kis átalakítással adaptálta a bringákra: lényegében a felfüggesztést kellett csak kicserélnie, maga a lap és a fólia adott volt. Jelenleg három modelljük van, amely különböző preferenciákat igyekszik kiszolgálni, nyilván mások rovására:

  • Classic. A felfogatás egy gyorszáras megoldás teszi lehetővé, hogy a tartó másodpercek alatt le- illetve felszerelhető legyen. Ez nagyon hasznos, mert amúgy az összes többi tartó kínja az állandó csavarozás (autó tetején például nem szabad fent hagyott tartóval bringát szállítani, mert a menetszél kárt tehet benne). Hátránya, hogy kőnehéz (415 g), illetve, hogy bár minden stucni fölé fel lehet szerelni, de nem mindegyikre egyformán. Ez utóbbin azonban sokat könnyít, hogy az aljzat 180 fokban dönthető is. További probléma, hogy a deformációk miatt a gyorszár könnyen kilazul, az egész szerkezet lötyögőssé válik, ami idegesítő, bár rendszeres házi lakatosmunkával egész jól orvosolható.

 

Nordenmark Classic

  • Extreme. Nem véletlen, hogy a klasszikus modellnek ezt a vitatott pontját - nevezetesen a gyorszárat - az új fejlesztésekben elhagyták. Ez a modell pontosan azokat tudja, mint az előző, de fix felfogatással, így csak hosszas csavarozással lehet leszedni, viszont áll, mint a szerv a lakodalomban, illetve kevésbé érzékeny a stucni alakjára. Tömegben is versenyképesebb, csak 330 g.

Nordenmark Extreme

  • Light. A legújabb, végtelenül leegyszerűsített modell, amely 170 g-ban foglalja össze a lényeget. Egyetlen felfogatási pont, semmi dönthetőség, gyorszárnak még a gondolata se, sítájfutó módra lemaradt a fólia aláhajtása, oldalanként csak egy-egy patenttel zárható, illetve a lap csak középen van alátámasztva (a korábbi modelleknél további támasztékok is vannak a vibráció ellensúlyozására). Hogy használni milyen, az jó kérdés, még sosem láttam ilyet élőben, de szívesen kipróbálnám. Azoknak mindenképpen érdekes lehet, akiknek túlzsúfolt a kormánya, ez a modell egyetlen centi vastag szabad sávot igényel a stucni mellett.

 

Nordenmark Light

A Nordenmark tartók nagyon szimpatikus vonása, hogy átlátszó a lapjuk. Ez feleslegesnek tűnik amikor benne van a térkép, viszont bemelegítésnél jó, mert látszik alatta az óra, ami cél-pulzus szempontjából is fontos lehet, de az sem utolsó, ha az ember nem kési le a rajtját.

Egyértelműen unszimpatikus vonásuk pedig az áruk: az Extreme modell jelenleg 79 EUR, ráadásul legközelebb Bécsben kapható. A többiről még csak ár sincs sehol, valószínűleg közvetlenül kell rendelni Nordenmarkéktól.

Miry

A nagy cseh konkurrens, Miroslav Rygl keze munkája. Rengeteg referenciája van, többek közt a teljes cseh mezőny. Rygl nem ment bele a gyorszárak kétes értékű fejlesztésébe, eleve egy stabil, kétlábú konzollal dolgozik, amelyet persze nagyobb meló felszerelni, de utána stabilan ott marad. A bilincses megoldás egyik hátránya ugyanakkor, hogy több különböző kormányméretre kellett elkészíteni (25,4 illetve 31,8 mm), ezt érdemes szem előtt tartani vásárláskor, illetve azt is, hogy a tartó nem lesz kompatibilis minden bringával.

A lap mérete négy féle lehet 9-12 inch között, illetve további kétféle a fólia takarása alapján van:

  • WR (Water Resistant), azaz aláhajló, nagyobb védelmet adó.
  • QL (Quick Load), amely egy kicsit túldimenzionált hangzású név arra az egyszerű tulajdonságra, hogy ebből szabadon kilóghat a térkép, mert csak felül van két-két patent. De kétségtelen, hogy a WR-t egy kicsit nehéz zárni, ami tömeg- illetve repülőrajt esetén, valamint menet közbeni lapozásnál, áthajtogatásnál kínos lehet.

A különböző méretek, fóliák és bilincs-méretek szabadon kombinálhatók, rendelni pedig hazai disztribútor híján közvetlenül a gyártótól lehet. Árak nincsenek a honlapjukon, de olyan 15-17000 forintra kell számtani a pontos konfigurációtól függően.

Egy Miry WR  modell

Anna Design

Egy teljesen öntörvényű megoldás Annától, akiről köztudott, hogy konyhai hulladékból is képes atomerőművet barkácsolni, miért pont a térképtartó lenne neki kihívás? Ráadásul ebben hosszú évek kísérletező kedve és annak összes tapasztalata is benne van, amivel pár éve Portugáliában elnyerte a Legjobb Egyedi Gyártású Térképtartó különdíjat.

Annát a tökéletes vagy semmi kettőssége jellemzi, amit tud (pl. megbízható lap), abban nem ismer kompromisszumot, ahol viszont nem áll rendelkezésére megfelelő technika, ott nem alkalmaz félmegoldásokat, így például a felfogatás tekintetében maradéktalanul hagyja érvényesülni a felhasználó fantáziáját, nem korlátoz holmi bilincsekkel és gyorszárakkal, van a tartónak három sima lába, amit ha máshogy nem is, egy kis szigszalaggal biztos, hogy oda lehet fogni a kormányhoz, de aki ki meri szedni a kormánycsapágy felső csavarját, az a harmadik láb megtámasztásánál spórolhat pár centit a ragasztóból.  Ugyanakkor ez a megoldás nem szállításbarát: minden fel- és levételkor végig kell csinálni, így biztosítva rövid idő alatt nagy gyakorlatot a szerelésben.

Anna legjobb barátja a szigszalag

A lap általában vidám piros, esetleg visszafogottabb kék színű műanyag, amelyet egyszerű, aláhajtott fólia takar,  patentok a terméket nem bonyolítják. Ez az egyetlen tartó, amely megpróbál választ adni a bringás tájékozódás örök kérdésére, nevezetesen, hogy hol is voltam legutóbb, illetve a térkép melyik pontjára kell nézni többszöri random elfordítás után. Jelenleg ezt a funkciót egy bivalyerős mágnes látja el, amely ízléses tájfutó-bója színűre van festve, és a diszkréten elbújtatott fémlappal reagál. Az ember pedig hamar megtanulja, hogy ezeket a tartókat ne tegye fejjel lefelé a kocsi tetejére, mert arról a mágnest csak bicskával lehet lefeszegetni.

Jelzőmágnes egy óránál

Ezen tartók kétségtelenül nagy előnye a hazai gyártó, akit nem kell (nem is nagyon lehet) a neten üldözni, hanem bármikor lehet vele találkozni versenyen. Nem csak új tartók esetében érdemes hozzá fordulni, hanem készséggel szervizeli a régieket is. Árban pedig mindez töredéke a nemzetközi konkurrenciának.

Egyéb márkák

Nagyjából a fentiek az elterjedt modellek, de ez közel sem jelenti a teljes szegmenst. A neten még a következőknek bukkanhatunk a nyomára:

Orifix - Portugál termék, egy kicsit (nagyon) Miry utánérzésnek tűnik, attól annyiban biztos több, hogy a konzol több színben is kérhető, amely világoskék bringák esetén életbevágó lehet, annyiban viszont biztos kevesebb, hogy patentok helyett tépőzár tartja a fóliát, ami elsőre nem egy király ötlet, ha túllóg a térkép, egyszerűen nem lehet becsukni.

Autopilot - Radovan Mach készíti, tehát ismét egy cseh termékkel állunk szemben (hja, akkora piacon több gyártó is megél). A hagyományos, RockyBoy névre keresztelt verzió a Miry felsőtestét egyesítette Anna lábaival (tehát ehhez is szigszalag, esetleg gyorskötöző kell), újabban pedig egy teljesen csavarmentes modellel jöttek elő (PilotOne), amelynek üzembiztosságára és használhatóságára magam is nagyon kíváncsi lennék. Mint ahogy a gumis-kampós fólia-rögzítésre is. Enyhe szkepszis él bennem...

Windchill - Nem épp a szomszédból, mivel Ausztráliában készítik. Ránézésre egy vasúti híd leszármazottja, a felfogatást nem a kecsesség ihlette hanem inkább az, hogy végszükségben az ember csak ezzel felszerelve is eséllyel szálljon szembe az elvadult dingó-hordákkal. Ha pedig már úgyis nehéz, egy vízvezetékcsővel megtoldva az óra is külön nyúlványt kapott rajta, ami kétségtelenül hiánypótló megoldás, mivel a legtöbb térképtartó alatt amúgy nem látszik.

Novik - A Nordenmarktól nem csak a design-t, de még a kezdő N betűt is lenyúló lengyel megoldás, nagyjából féláron. Viszont csak Nagy-Britanniában érhető el, talán egy lengyel bevándorló műve.

Fishian - Az oroszok sem állhatták meg, hogy valami egyedit ne fejlesszenek. Többféle modell is kapható, melyek lap illetve fólia kidolgozása nem tér el az általános trendtől, ellenben a láb több egyedi megoldást is tartalmaz, így például integrált dugókatartót (hogy ez jó-e, arról ld. lejjebb), illetve egy Click & Go keresztnevű felfogatási rendszert, amely azt állítja, hogy egy mozdulattal felpattintjuk és már lehet is száguldani. Hogy a tartó menet közben ott marad-e, ahol kell, arról már nem szól a marketing.

Hova tegyem a dugókát?

A térképen kívül a dugókát is hordozni kell valahogy, nem is beszélve a szakágban ritka, de előforduló perverziónak számító Emit vagy egyéb rendszerekről (ilyen is van pl. a szeptemberi Világkupán lesz alkalmunk kipróbálni: SFR). Hogy hova tegyük, arról maga a szabályzat is rendelkezik: a kerékpárhoz kell rögzíteni, tehát igazából ennek a kettősnek kell végigmenni, a rider maga bent is maradhat a célban. A rögzítés persze csak valamilyen rugalmas megoldással életszerű, különben majdnem lehetetlenné válna a pontérintés. Ennek két megoldása szokott lenni:

  • Síbérlettartó, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen kézben vinni a dugókát, ne is lebegjen, de ha kell, elérjen a pontig. További taktikai kérdés, hogy ez hova kerül, szokás tenni a kormányon középre, a stucnira, illetve egyik oldalon a kormányszarvra. Egyik megoldás sem tökéletes, mert vagy állandóan útban van, vagy a ponthoz érve nem esik kézre, vagy folyton keresni kell, az excentrikus megoldásoknál további probléma, hogy ha jobbra tettük fel, a bal oldalra eső pontoknál nagyobbat kell nyújtózkodni, illetve szinte lehetetlen a profik fétis-játékát, az állva dugást kivitelezni (gyak. a versenyző lábletétel nélkül fogja a pontot, ami nagyon macsó látvány és egyben majdnem egy másodperc spórolás). Ráadásul el is tudnak romolni, ami általában a visszahúzás helyetti beakadást jeleni, ilyenkor a madzag véletlenszerűen rátekeredik a kormányra, váltó- és fékkarok included, majd menet közben, esetleg a következő pontnál kell a gordiuszi csomót feloldani, ami nem egyszer a madzag szakadásával is jár, ez pedig egyenes út az elvesztett dugókához.

Anna fejlesztése a kormányszarvba integrált síbérlettartó.
Ennél azért egyszerűbben is lehet.

  • Sima gumi. A másik tábora futók megoldásához ragaszkodik és ujjra húzva tartja a dugókát. Ilyenkor valami gumi biztosítja a szabályzatnak való megfelelőst. Más jelentősége ennek nincs, funkcionálisan teljesen felesleges, legfeljebb útban van. A megoldás hátrányai részben ebből következnek: ez a gumi is bele tud akadni egy csomó mindenbe, ráadásul garantáltan az egyik oldalra kényelmes csak. Viszont a pontnál nem kell keresni a dugókát, mert mindig mindig kéznél van, illetve attól sem kell félni, hogy egy esésnél letépi az ujjunkat, vélhetően van számtalan gyengébb pontja a rendszernek.

A sima gatyagumi legjobb referenciája: Ruslan Gritsan így nyert pár VB címet.

És a tájolót?

Nulladik kérdés, hogy kell-e egyáltalán tájoló. Erre az a bevett válasz, hogy "ritkán kell, de akkor nagyon". Még kevéssé gyakorlott tájfutóknak sem okozhat gondot az irány nagyjábóli meghatározása érzésre, ennél pontosabban tudni pedig nem is nagyon kell, hiszen eleve az utakon maradunk, nincs szó precíz iránymenetekről. Viszont még a legjobbakkal is előfordul, hogy elvesztik a fonalat, akkor pedig nagy segítség az észak ismerete. Ennélfogva tájolót vinni ajánlatos, de nem kell előtérben lennie, vész esetén a hátsó zseb is megteszi, ha már akkor a baj, hogy elő kell venni, nem azon a pár mp-en fog múlni.

Valamivel jobb megoldás a csuklóra rakható szelence. Ez kicsit turistásan néz ki, de a célnak tökéletesen megfelel, a tájoló szinte időveszteség nélkül használható, de még sincs útban. A nyakba, illetve vázra akasztott megoldásokat viszont felejtsük el, ezzel csak a tájoló szomorú végét alapozhatjuk meg, esetleg egy fulladásos halált. A térképtartóra pattintható modellek sem az igaziak, könnyű elhagyni, útban van a térképi betételekor, illetve cserénél és hajtogatásnál, ráadásul a bringa különböző fém alkatrészei el is vonzhatják a tűt. Ez utóbbi egyébként általában is igaz, ne a vázon egyensúlyozott tájolóval keressük az északot, mert bár az alumínium nem mágneses, de bővel találni a bringákon kisebb acél alkatrészeket.

A legprofibb egyedi fejlesztés persze itt is Annál, aki az egyik kesztyűjébe integrált egy szelencét. Szép, de melós megoldás.

Bukó

Végezetül egy biztonsági felszerelés, amely ugyan nem a tájbringa specialitása, viszont kötelező, illetve esetenként életet menthet. A bukósisak viselése benne van a szabályzatban, felelős rendező nem is enged enélkül senkit elindulni. Elég egyszer lekocolni egy belógó faágat és máris megszeretjük, egy kisebb esés után ez a szeretet rajongásig tud fajulni, ha pedig kettétörik egy emberes boruláskor, a rajongás tárgya isteni színezetet kap, miközben arra gondolunk, hogy ez a törés nem a koponyacsontunkon van.

Most, hogy minden tárgyi feltétel adott, lassan el is kezdhetnénk tájbringázni. Hogy ezt hogy kell, arról Anna tart továbbképzést a következő részben.

Logo_general_mtbohu
Film
1 Április 14. Nemesvámos
2 Április 15. Nemesvámos
3 Május 12. Sastin straze (SK)
4 Május 13. Sastin straze (SK)
5 Június 2. (A)
6 Június 3. (A)
7 Július 21. Veszprém megye
8 Július 21. Veszprém megye
9 Július 22. Veszprém megye
10 Szeptember 8. Nagybánya (RO)
11 Szeptember 9. Nagybánya (RO)
12 Október 6. Sopron
13 Október 7. Sopron

A 2016-os sorozat végeredménye az alábbi táblázatban tekinthető meg:

Excel

Korábbi évek: 2015 2014 2013, 2012, 2011